Mik is azok a dolgok? Mindenkinek vannak dolgai, de hogyan értelmezzük őket? Értjük a dolgainkat? És ők minket? Lenne ember és dolog egymás nélkül?
Bausinger 1926-ban született német etnográfus és nyelvész.
Fő kutatási témái: mindennapok, narratívák, kultúr- és társadalomtörténet.
Hermann Bausinger A tárgy és jelentése c igen érdekes, és rövidsége ellenére nagyon is mélyreható tanulmányában felvázolja a DOLOG jelentésrétegeit és jelentésváltozásait. Leopold Schmidt és Karl-Sigismund Kramer elméleteit továbbgondolva arra jut, hogy minden materiális dolognak van egy alakja, struktúrája és anyaga – tehát anyagisága. Ez meghatározza, hogy valójában hogyan is néz ki az adott tárgy. Pl. egy labda esetében az gömbölyű, gumiból van, színe piros alapon fehér pettyes, a labda és a pettyek átmérője x illetve y, keménységét vagy épp puhaságát az ennyi és ennyi bar belül uralkodó nyomás adja stb.
Ehhez az anyagisághoz adódik hozzá az aktualitás. Ez azt takarja, hogy az éppen aktuális használat ad jelentést a tárgynak. Pl. a labda lehet gipszkeverő tál, virágkaspó, ülőalkalmatosság, játékszer embernek és állatnak – tehát labda, fejfedő stb. Természetesen ez nem elválasztható az anyagiságtól, hiszen a használatnak korlátot szab a készítésekor kigondolt majdani funkció, és az anyag ebből adódó lehetőségei. Azonban minden esetben szükség van egy emberre, aki jelentéssel ruházza fel a tárgyat, funkciót és/vagy értelmet ad neki. Az, hogy aktuálisan, az adott szituációban egy adott személy milyen értelmet ad a tárgynak, függ annak anyagiságától és kulturális-történeti életrajzától, illetve attól, hogy a személy milyen kulturális-történeti kódokat hív elő. Tehát a jelentésadás szubjektív.
A követhetőség kedvéért újra egy labdás példa: három éves lehettem, amikor az eset történt. Akkoriban a szomszéd kisfiúval, aki kb. másfél éves volt, rendszeresen játszottunk labdagurgatós játékot. Egy alkalommal, amikor nálunk játszott, anyukám adott neki egy narancsot. A kisfiú leült a szokott helyre és elkezdte játszani a labdagurgatós játékot a gyümölccsel. Számára az volt a „kulturális-történeti kód”, hogy x helyen, y emberek társaságában, ha egy kerek tárgyat kap a kezébe, az egy labda, és gurítani kell. Ő ezt a jelentést adta a narancsnak. Ugyan ebben a helyzetben a többi résztvevő szemében a narancs narancs volt, és funkciója a megevés, nem a játék. Ha pedig egy-két évvel később a szituációt újra játszottuk volna, valószínűleg már a kisfiú sem labda-jelentést adott volna a gyümölcsnek. A tárgyak jelentése tehát nem állandó és nem univerzális.
Bausinger a dolgok jelentéséről alkotott elméletében van egy harmadik szál is, ez pedig a potencialitás. Ezt már részben említettem; gyakorlatilag azt fedi, hogy milyen lehetőségeink vannak a tárgy értelmezésére. Nyilván a készítéskor valamilyen célzattal jön létre a dolog, ettől pedig nem lehet túl széles skálán eltérni az értelmezéskor. Korlátolnak, vagy inkább befolyásolnak minket ezen kívül kulturális és történeti tapasztalataink, az éppen aktuálisan látott funkció, illetve érték- és normarendszerünk.
Ez az egész tárgyak jelentéséről alkotott elmélet-szövedék abból nőtt ki, hogy Kramer megfogalmazása szerint a tárgyaknak anyagi-, alaki-, és funkció-jelentőségük van. Tehát nem elég, hogy tudom egy tárgyról, hogy gömbölyű. Akkor lehet labda, narancs és vasgolyó is. Tudnom kell, hogy a funkciója dobás, gurítás – ekkor már csak a labda és a vasgolyó játszik, illetve azt is, hogy mi az anyaga. E három jellemző ismeretében vagyunk képesek meghatározni a tárgyak jelentését. Az idei Múzeumok Éjszakáján a JPM Néprajzi Osztályán rendezett Konyha a tükörben c kiállítás egyik kísérőprogramja volt egy olyan játék, ami amellett, hogy megvilágította milyen lehet vakon tárgyakat kezelni, gyönyörűen kimutatta a dolgok felismerésének és jelentéssel való felruházásának procedúráját. A játék a következőképp nézett ki: két játékos a kezében tartott egy-egy zsákot, amiben ugyan azok a tárgyak voltak elhelyezve. Az egyik fél belenyúlt saját zsákjába és körülírta a kezében lévő tárgyat anélkül, hogy megnevezte volna, a másik pedig megkereste saját zsákjában. Minden esetben az anyag és a forma meghatározása történt meg elsőként. Ezek után, ha a bemutató fél felismerte tárgyát, elmondta a funkcióját is, aminek segítségével a másik fél igen nagy arányban meg is találta azt. Ha nem sikerült felismerni a tárgyat, hasonlítgatni kezdték valamilyen másik, mindenki által jól ismert dologhoz, vagy elmondták, hogy esetleg mire lehetne használni, akár így vakon melyik részeinek vannak funkciói. Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyan azon anyagiságot tapintva mennyire más funkcióbeli asszociációk jutnak a különböző emberek eszébe. Kicsit olyan volt a játék, mintha kipróbálhattuk volna, hogy milyen minden létező tárgyunknak az anyaga és formája alapján egy teljesen új funkciót kitalálni (izgalmas szórakozás, unalmas perceinkben lehet vele próbálkozni J). A játék másik tanulsága pedig a meghatározás joga feletti igazságtalanság-érzet volt. Rengeteg apró, inkább játékos vita alakult ki arról, hogy az adott tárgynak pontosan milyen is az alakja, az anyaga kemény vagy puha, és vajon mire is használják. Főleg addig, amíg a tárgyak láthatatlanok voltak, az emberek igyekeztek bebizonyítani, hogy ők ítélik meg helyesen a tárgy értelmét. Miután kikerültek a zsákokból, a köz által elfogadott, mindennapi szinten használt funkciók felismerhetővé váltak, háttérbe szorították a korábbi ötleteket és kérdés nélkül megegyezést eredményeztek.
De vajon létezik-e olyan, hogy „egy tárgy abszolút jelentése”? Ami a tökéletes jelentés, amit egyszer valaki meghatároz, és amit mindenkinek univerzálisan, vagy kultúránként, esetleg kisebb csoportonként el kell fogadni? És kinek van joga végérvényesen meghatározni egy tárgy jelentését? Pl. ez lesz a 2014-es VB labdája, és örökre az is marad. Vagy egyáltalán, hogy az a gömbölyű dolog egy labda, játékra használjuk, és mindig arra is fogjuk. Van valakinek ehhez hatalma? Szerintem a válasz egyértelműen az, hogy nincs. A labda az labda. Egy ideig, néhány embernek. Aztán majd ereklye lesz belőle, vagy szemét, vagy gipszes tál. És lehet, hogy másnak meg pont fordítva.
A tárgyak csak tárgyak. Jelentés nélkül. Az emberek csak emberek. Tárgyak nélkül. A kettő együtt életre kel.
