Terepmunkáim során sokszor eszembe jut az afrikai tejfa, ami különösen fontos szerepet játszik egy ndembu nevű törzs életében. (Vagy legalábbis játszott, amikor az 50-es években Victor Turner brit szociálantropológus arra járt.) „A tejfa a mi zászlónk” – mondta egy tanult ndembu Turnernek, párhuzamot vonva ezzel a nemzetállamok jelképei és saját törzsi szimbólumuk között. A ndembu rátapintott a lényegre, olyannyira, hogy a tejfából kivirágzott egy külön irányzat, a turneri szimbolikus antropológia. Amennyiben pedig mi is elfogadjuk ezt a párhuzamot, elmondhatom, hogy megtaláltam a baskortosztáni tejfát!
Victor Turner (balra a képen) 1950-1954 között élt az afrikai ndembuk között. Hamar kiderült, hogy a tejfa nagyon sok jelentést rejt magában a törzs számára, éppen ezért mindenki magáénak érezheti valamilyen módon. A lányok beavatási rítusain a mell és az anyatej jelképévé vált, ebből fakadóan pedig az emberi élet következő fordulóján, az anyává válás során már az anya és gyermek kapcsolatát testesítette meg. Ez a kapcsolat különös fontos volt az ún. matrilineáris, azaz anyaági leszármazáson alapuló ndembu társadalomban, így a tejfa a leszármazás szimbóluma is volt egyben. (A matrilineáris társadalmakban a rokonságot anyai ágon tartják számon, a név és vagyon öröklése vagy a rokoni kötelezettségek az anya, pontosabban az anyai nagybácsi oldalán lesznek fontosak.) A leszármazástól pedig már egyenes út vezetett az egész törzshöz, szóval nem véletlen, hogy a tejfa vált a ndembuk zászlajává. Ha valaki ránézett, érezhette magát nőnek, anyának, gyermeknek, egy nemzetség vagy akár az egész ndembuság tagjának.
A tejfa megihlette Turnert. Arra a fontos megállapításra jutott, hogy a szimbólumok úgymond multivokálisak, azaz egyszerre több jelentést is magukba sűrítenek, s bármennyire furcsának hangzik, pontosan ez a multivokalitás képes eggyé kovácsolni a csoportot. Egyrészt mindenki elláthatja őket a saját értelmezésével, vagy éppen bármelyikkel azonosulhat a már meglévők közül, de mivel közös jelképekről van szó, amely alá mindegyikük besorakozik, ezért össze is kapcsolják az embereket. Turner persze tovább cifrázta ezt az alaptételt, s „A rituális folyamat” című művében (amit egyébként mindenkinek ajánlok, mert nagyon izgalmas antropológiai olvasmány) több szempontból bemutatta, hogyan segítenek a ndembu szimbólumok társadalmi konfliktusok feloldásában, vagy hogyan varázsolnak a lányból érett nőt rituális beavatások alkalmával. Mindenesetre én most megállnék a multivokalitásnál, mert éppen elég ahhoz, hogy megértsük, mitől olyan izgalmas a baskortosztáni köztársasági jelkép.
1993 óta a új baskortosztáni lobogót a kuraj növény (a képen balra) hétszirmú virága dísziti. Mivel a köztársaságot számtalan kisebbség lakja, a virág hét szirma tökéletes jelképnek bizonyult azon hét nemzetiség számára, akik a legtöbben vannak: az oroszoknak, a tatároknak, a baskortoknak (baskírok), a csuvasoknak, a mordvinoknak, a mariknak és az udmurtoknak. Így az egyetlen nagy baskortosztáni nemzetbe mindenki belefért – legalábbis szimbolikusan – és bárki nyugodt szívvel tekinthette magát baskortosztáni állampolgárnak. Ez fontos volt azért is, mert a köztársaságot vezető baskortok abba a szorult helyzetbe kerültek az 1989-es népszámlálás során, hogy saját területükön kisebbségbe kerültek nem csupán az oroszokkal, de még a tatárokkal szemben is. Mondanom se kell, hogy ennek fényében a harcos tatárok követelései jelentősen megszaporodtak, éppen ezért volt szükség egy olyan szimbolikus politikára, ami minden nemzetiséget egyenlővé tesz. Végül is, a szirmokból mindenkinek egyenlően jutott ...
A baskortokat, pontosabban a baskort politikai elitet persze ez nem hagyta nyugodni. A Szovjetunió szétesése óta (de valójában már a szovjet idők alatt is) a baskortok nem titkolt célja volt egy olyan önálló államot létrehozni, ahol a lakosság nagy részét ők alkotják. Mivel ez nem sikerült, többféle úton-módon próbálták növelni számukat, és elhinteni a baskort kultúra üdvözítő magjait országszerte. A kuraj virág saját értelmezését hamar megtalálták: a hét szirom annak a hét baskort törzsnek a szimbóluma lett, amelyektől származtatják magukat, a szirmok végébe pedig a törzsek hajdani jelei, tamgái kerültek (a képen jobbra). Ami azt illeti, egyébként sem volt bonyolult baskirizálni a köztársasági jelképet: a növény szárából készülő, ugyancsak kurajnak nevezett furulya a baskort népzene legkarakteresebb hangszerének számít. Sőt, mi több, a „baskort” elnevezés is épp hét betűből áll, amelyek maradéktalanul szétoszthatók a szirmok között. Így lett a jelkép kicsit jobban a baskortoké. (Ami egyébként hűen tükrözi a köztársaság gazdaság- és oktatáspolitikájának milyenségét is, de ez egy külön posztért kiáltó téma.)
Vagyis a kuraj virág egyszerre két nemzet szimbólumává vált: a politikai és állampolgársági alapon szerveződő, soknemzetiségű baskortosztáni, valamint az etnikai származás alapján számon tartott baskort nemzeté. Azaz sikerült beletömöríteni ugyanabba a jelképbe egy politikai nemzetet (első) és egy kulturális nemzetet (második) is.
A köztársaságban utazva a virágot bárhol láthatjuk díszítőelemként, tekintsék bár baskortosztáni vagy baskort jelképnek. Ott csücsül az intézmények bejárata felett és a járáshatárokat jelző oszlopok tetején, szétterül a híres Szalavat Julajev jéghoki csapat tagjainak széles vállán, ízléses ornamentika a könyvtár polcain, szolgálhat a középiskola mozaikszavának félköríves elrendezéséül, megihleti a szobrászokat, zárjegy a rövid italok palackján vagy csak dísz a köztársaságban gyártott sör címkéjén, az állami tévécsatorna logója, tejtermék- vagy a bevállalósabbaknak vodka-márka, és még sorolhatnám.
Szóval mindenkié, aki Baskortosztánban él. Csak kicsit máshogyan.
Baskortosztán nemzeti zászlója
Baskír modern népviseletbe öltözött férfi játszik kurajon
Kultúrház bejárata, Akszaitovo
Közigazgatási határt jelző tábla, felül a kuraj virág, alul Udmurtia zászlójából kölcsönzött csillag, amely a településen többségben lévő udmurtokat jelképezi
A Szalavat Julajev jéghoki csapat meze
Járásközponti könyvtár, Verhnyije Tatüsli
A hét sziromban a hét baskort törzs tamgája
Az 1. számú középiskola végzős diákjai 2012-ben, Verhnyije Tatüsli
A Kuraj-lánynak keresztelt szobor a Baskír Állami Egyetem udvarán, Ufa
Zárjegy
A Sihan baskortosztáni sör címkéje
Az Kuraj televíziócsatorna logója
Kuraj Vidéke márkájú tejtermékek
Vodka nélkül semmi sem az igazi Oroszországban :)
"Baskort családfák" - díszítőelem a járásközponti múzeum tablóján, Verhnyije Tatüsli