Újra az Ormánságba invitálom az olvasót, ezúttal a Kelet-Ormánság egy kis falujába, Szaporcára. A falu neve leginkább az itt nyíló ökoturisztikai látogatóközpont és az Ős-Dráva Program kapcsán csenghet ismerősen a híradásokból, most azonban mást szeretnék mesélni róla, pontosabban a nemrégiben létrehozott tájházról.

Van egy ház Szaporcán, amelyet először 2011. októberében fotóztunk le ottjártunkkor egy barátnőmmel. A ház akkor lakatlan volt már évek óta, s így festett:

Fotók: Sturm Melitta, 2011

2012-ben a házat egykori lakója odaadományozta a szaporcai önkormányzatnak azzal a kitétellel, hogy az épületet meg kell hagyni és a szaporcaiak javára kell fordítani. Ekkor született meg a terv: helyiek egy kis csoportja tájházat álmodott és köré közösséget. A szerencse úgy hozta, hogy ekkortájt is jártam a faluban és volt alkalmam találkozni a tájház ötletgazdáival és belülről is megnézni a házat. 2012 őszén ezt láttam:

Saját fotók, 2012

Azóta egy csapat lelkes önkéntes felújította a házat, kimeszelték, az egykori tűzhely helyére újat építettek, megnyitották az álmennyezettel eltakart szabadkéményt, az udvarban a talpas ólat helyrehozták, tyúkudvart kerítettek el és a drótkerítéseket vesszőkerítésre cserélték. A ház helyiségeit eredeti funkciójuk szerint állították vissza és berendezési tárgyakat is gyűjtöttek a már meglévők mellé, hogy kiállításként (is) működhessen a tájház. Sokak szívügyévé vált ez, s olyan is volt, aki bár nem tudott részt venni a munkában, küldött egy kakast, amit közösen megfőzött az építkezős csapat.

Fotók: Rácz Mihály, 2013

Egy pillanatra itt meg kell állnunk, hiszen szakmai szemmel nézve egy tájház esetében szigorú feltételeknek kell teljesülnie mind az építészeti megoldások, mind pedig az enteriőr terén: akkor tájház a tájház, ha az adott korra és vidékre jellemző „hagyományos” életmódot, tárgyi világot és kultúrát tárja elénk. Hogy mitől jó egy tájház, azt részletesebben is megtudhatjuk a Magyarországi Tájházak Szövetsége elnökének írásából ezen a címen: http://magyarmuzeumok.hu/tema/168_mitol_jo_egy_tajhaz, aholis kiderül, hogy a szakmai követelményeken és szempontokon túl a közösségteremtés és -építés éppúgy feladata a tájházaknak, mint a múltbeli értékek hiteles őrzése és bemutatása. Visszakanyarodva Szaporcára, hogy a tájházat felújító csapat tagjai mindent úgy tettek-e, hogy az megfeleljen a tájházas szakmai követelménynek, nem tisztem megítélni, az viszont biztos, hogy a szaporcai tájház közösségteremtésből jelesre vizsgázott. 2013 őszén, amikor egy szalonnasütős szombat délután ellátogattam Szaporcára, ez fogadott:

Fotók: saját fotók, 2013

A tájház köré szerveződött csapat mára rendszeresen találkozó közösséggé vált és  programokkal tölti meg a házat: szabadidős foglalkozásokat tartanak és alkalmanként vendégül látják a szomszédos település óvodásait és iskolásait is. A falunak egyébként mintegy 250 lakója van, s korábban az egyetlen közösségi fórum a helyi kocsma volt. Szaporcára négy évig jártam kutatni, de a négy év alatt sosem láttam annyi embert együtt, mint ahányan manapság összegyűlnek alkalomadtán a tájház udvarán. Széles társadalmi bázist tudhat magáénak a tájház ügye: idősek és fiatalok egyaránt látogatják a rendezvényeket, s szívesen találkoznak egymással a háznál. Amikor múlt ősszel ott jártam, több mint 70 ember vett részt a kézműves programon és a szalonnasütésen. A ház, immár Eperfa Tájház, a helyi közösségi élet meghatározó terévé vált, reprezentációs és szabadidős színtér. Nevét egyébként az udvarán álló öreg eperfáról kapta, amely egykor általános volt a térségben. Elbeszélések alapján valamikor szinte minden ház udvarán állt egy eperfa, s nyári időben gyakran azon éjszakáztak a tyúkok - így ugyanis nem érte el őket a róka. Az Eperfa Tájház udvarát mostanában újra tyúkok lakják, és még a rókától sem kell félniük, mert vigyáz rájuk Mázli, a tájház kutyusa.

Fotók: Rácz Mihály, Baksa Katalin, 2013

Szeretném a közeljövőben az ajándékozót, a ház eredeti tulajdonosát is felkeresni és az egykor ott lakók történetét megismerni – ígérem, azt is elmesélem majd itt a blogon! Addig is mutatok még néhány életképet az Eperfa Tájház programjairól:

Fotók: saját, ill. Baksa Katalin, 2013-2014

Köszönet szaporcai ismerőseimnek, barátaimnak a mindig szíves fogadtatásért és a fotókért!