Tanáraim mindig meghajolnak a helyi emberek tudása előtt, ami nélkül nem élné túl senki az adott terepen. Vajon ki tudná megmondani a vízen hajókázva, hogy nemrég egy jávorszarvas úszott arra, ha nem egy hanti; ki tud finomabb ételt készíteni állati eredetű alapanyagok nélkül, mint a Krisnások; s ki gondolná, hogy a hortobágyi pásztorok módszerei milyen elképesztően összetettek! (A pásztorkutyákéról nem is beszélve…) Ami engem illet, az oroszországi férfiak leleményességétől és kézügyességétől mindig lehidalok. Itt sose volt szükség „Csináld magad!” mozgalomra, a helyzetet a kényszer szülte. „Oroszországban a férfiasságnak fontos eleme az ügyesség, a kézügyesség, hiszen a működő szocializmus alapvető életstratégiája volt az ún. „buhera”, az, hogy az emberek mindent össze tudtak tákolni mindenből, mindent képesek voltak maguk megcsinálni” – írja Nagy Zoltán. S ez így van mind a mai napig.
A férfiak barkácsműhelyei hatalmas kincsesbányák, ahol mindenféle szerszám, alkatrész és alapanyag fellelhető, a kreativitásnak pedig szintén nincs határa. Kedvenc példám – amit nem is én fedeztem fel, hanem egy építész ismerősöm – a ház tartógerendáiként szolgáló vasúti sínek. Merthogy a történet onnan indul, hogy a házakat is leendő tulajdonosaik építik, méghozzá rokonok és szomszédok segítségével. Csak az alapanyagot kell beszerezni, fát (amit sokszor szintén saját kezűleg vágnak ki és dolgoznak fel) vagy téglát, ablaküveget, malternak valót, meg ami belefér. Ha kész a ház, utána már történhet bármi, a férfiak megoldják. Tapétáznak, festenek, bevezetik az áramot, kutat fúrnak, falakat húznak fel és bontanak le, kemencét raknak, fóliasátrat állítanak, ólat ácsolnak, kerti zuhanyt és budit építenek, szekrényt és díványt készítenek, kanalat faragnak, kertdíszeket barkácsolnak, mosógépet és autót javítanak, etetőt csinálnak az állatoknak, olykor felújítják a muncso-t (szaunát), padot eszkábálnak a ház elé a pletykás nőknek, kicserélik a törött ablaküveget, megélezik a késeket, majd megpiszkálják az elromlott vízforralót, s az újra működik. Ilyenek az oroszországi férfiak, legalábbis a falusiak, akik gőgösen legyintenek a városi ficsúrokra, mert azok nem tudják, milyen az „igazi” munka. (Bevallom, amióta ide járok, én is csak azt tartom igazi férfinak, aki egy kenyérzacskó záró drótjával is képes megpatkolni a biztosítékot. Hiába, a terep is formálja a kutatót.)
A következő képsorozat a mi háztartásunkban élő férfiak ügyességét dicséri. Az elmúlt másfél évben persze ennél jóval több mindent buheráltak meg és össze, de annyi hely itt nincs, hogy ezt mind bemutassam. Aki kíváncsi a többire, látogasson el ide!
(A címben szereplő Vyl’gurt, magyaros átírással Vülgurt, annak a falunak az udmurt neve, ahol terepmunkámat végzem. Jelentése: új falu.)
Fafeldolgozás házilag
Készül az új kerítés
Muncso (szauna) nélkül itt nem élet az élet
Rakjuk össze ezt is...
... mert kell egy csinos bejárat!
Itt a legjobb pletyózni
Kerti törpék helyett gumihattyúk
A házi dívány
Bizony, ezek vasúti sínek!
Az én házam az én váram!