HTML

kulturális és szociálantropológia, néprajz, etnográfia, etnológia, társadalomkutatás, vagy amit akartok

„Mindenki, aki Bongobongóban él, sárga napszemüveget hord. Ezért természetes, hogy mindennek, amit látnak - az égnek, a fáknak, az ételeknek - egy kis sárga árnyalata van. Mindig is így volt, és Bongobongo lakosai elég nagy megelégedéssel élnek sárga világukban. Ebbe a világba megérkezik egy vendég, Adanac lakosa.

Mint talán már hallottatok róla, minden adanaci kék napszemüveget hord. Amikor reggelente felkelnek, megcsókolják gyönyörű, kék gyerekeiket, és ablakukon kinézve szép, kék réteket, erdőket, és farmokat látnak a tökéletesen kék ég alatt. Mint kulturálisan érzékeny látogató, az adanaci úgy érzi, hogy az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbálja megérteni a világot a bongobongói perspektívából.

Beszerez tehát egy sárga napszemüveget és felveszi a saját, kék napszemüvege fölé. Némi megelégedéssel szögezi le: ‘Aha! Most már értem. Itt Bongobongóban minden zöld!’”

(A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A kutatás szakmailag kapcsolódik az OTKA 57093 számú "Szimbolikus tájak és etnikus kapcsolatok az posztszovjet Oroszországban" című projekthez.)

Friss topikok

Eperfa - egy tájház és egy közösség születése

2014.06.09. 09:03 | zsuZsálya

Újra az Ormánságba invitálom az olvasót, ezúttal a Kelet-Ormánság egy kis falujába, Szaporcára. A falu neve leginkább az itt nyíló ökoturisztikai látogatóközpont és az Ős-Dráva Program kapcsán csenghet ismerősen a híradásokból, most azonban mást szeretnék mesélni róla, pontosabban a nemrégiben létrehozott tájházról.

Van egy ház Szaporcán, amelyet először 2011. októberében fotóztunk le ottjártunkkor egy barátnőmmel. A ház akkor lakatlan volt már évek óta, s így festett:

DSC_3485.JPG
DSC_3484.JPG

Fotók: Sturm Melitta, 2011

2012-ben a házat egykori lakója odaadományozta a szaporcai önkormányzatnak azzal a kitétellel, hogy az épületet meg kell hagyni és a szaporcaiak javára kell fordítani. Ekkor született meg a terv: helyiek egy kis csoportja tájházat álmodott és köré közösséget. A szerencse úgy hozta, hogy ekkortájt is jártam a faluban és volt alkalmam találkozni a tájház ötletgazdáival és belülről is megnézni a házat. 2012 őszén ezt láttam:

DSC_0717.JPG
DSC_0698.JPG
DSC_0669.JPG
DSC_0666.JPG
DSC_0678.JPG
DSC_0670.JPG

Saját fotók, 2012

Azóta egy csapat lelkes önkéntes felújította a házat, kimeszelték, az egykori tűzhely helyére újat építettek, megnyitották az álmennyezettel eltakart szabadkéményt, az udvarban a talpas ólat helyrehozták, tyúkudvart kerítettek el és a drótkerítéseket vesszőkerítésre cserélték. A ház helyiségeit eredeti funkciójuk szerint állították vissza és berendezési tárgyakat is gyűjtöttek a már meglévők mellé, hogy kiállításként (is) működhessen a tájház. Sokak szívügyévé vált ez, s olyan is volt, aki bár nem tudott részt venni a munkában, küldött egy kakast, amit közösen megfőzött az építkezős csapat.

Rácz Mihály 6.jpg
Rácz Mihály 4.jpg
Rácz Mihály 1.jpg
Rácz Mihály 3.jpg

Fotók: Rácz Mihály, 2013

Egy pillanatra itt meg kell állnunk, hiszen szakmai szemmel nézve egy tájház esetében szigorú feltételeknek kell teljesülnie mind az építészeti megoldások, mind pedig az enteriőr terén: akkor tájház a tájház, ha az adott korra és vidékre jellemző „hagyományos” életmódot, tárgyi világot és kultúrát tárja elénk. Hogy mitől jó egy tájház, azt részletesebben is megtudhatjuk a Magyarországi Tájházak Szövetsége elnökének írásából ezen a címen: http://magyarmuzeumok.hu/tema/168_mitol_jo_egy_tajhaz, aholis kiderül, hogy a szakmai követelményeken és szempontokon túl a közösségteremtés és -építés éppúgy feladata a tájházaknak, mint a múltbeli értékek hiteles őrzése és bemutatása. Visszakanyarodva Szaporcára, hogy a tájházat felújító csapat tagjai mindent úgy tettek-e, hogy az megfeleljen a tájházas szakmai követelménynek, nem tisztem megítélni, az viszont biztos, hogy a szaporcai tájház közösségteremtésből jelesre vizsgázott. 2013 őszén, amikor egy szalonnasütős szombat délután ellátogattam Szaporcára, ez fogadott:

DSCI1263.JPG
DSCI1288.JPG
DSCI1325.jpg
DSCI1336.JPG
DSCI1365.JPG
DSCI1361.JPG

Fotók: saját fotók, 2013

A tájház köré szerveződött csapat mára rendszeresen találkozó közösséggé vált és  programokkal tölti meg a házat: szabadidős foglalkozásokat tartanak és alkalmanként vendégül látják a szomszédos település óvodásait és iskolásait is. A falunak egyébként mintegy 250 lakója van, s korábban az egyetlen közösségi fórum a helyi kocsma volt. Szaporcára négy évig jártam kutatni, de a négy év alatt sosem láttam annyi embert együtt, mint ahányan manapság összegyűlnek alkalomadtán a tájház udvarán. Széles társadalmi bázist tudhat magáénak a tájház ügye: idősek és fiatalok egyaránt látogatják a rendezvényeket, s szívesen találkoznak egymással a háznál. Amikor múlt ősszel ott jártam, több mint 70 ember vett részt a kézműves programon és a szalonnasütésen. A ház, immár Eperfa Tájház, a helyi közösségi élet meghatározó terévé vált, reprezentációs és szabadidős színtér. Nevét egyébként az udvarán álló öreg eperfáról kapta, amely egykor általános volt a térségben. Elbeszélések alapján valamikor szinte minden ház udvarán állt egy eperfa, s nyári időben gyakran azon éjszakáztak a tyúkok - így ugyanis nem érte el őket a róka. Az Eperfa Tájház udvarát mostanában újra tyúkok lakják, és még a rókától sem kell félniük, mert vigyáz rájuk Mázli, a tájház kutyusa.

Rácz Mihály 2.jpg
Baksa Katalin 1.jpg

Fotók: Rácz Mihály, Baksa Katalin, 2013

Szeretném a közeljövőben az ajándékozót, a ház eredeti tulajdonosát is felkeresni és az egykor ott lakók történetét megismerni – ígérem, azt is elmesélem majd itt a blogon! Addig is mutatok még néhány életképet az Eperfa Tájház programjairól:

DSCI1334.JPG
DSCI1355.JPG
Baksa Katalin 2.jpg
Baksa Katalin 6.jpg
Baksa.jpg
Baksa Katalin 3.jpg

Fotók: saját, ill. Baksa Katalin, 2013-2014

Köszönet szaporcai ismerőseimnek, barátaimnak a mindig szíves fogadtatásért és a fotókért!

Szólj hozzá!

Címkék: közösség társadalom kiállítás gyűjtemény tájház terepmunka Ormánság

A bejegyzés trackback címe:

https://znsz.blog.hu/api/trackback/id/tr786286777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Zöld Napszemüveg antropológiai blog © 2013