HTML

kulturális és szociálantropológia, néprajz, etnográfia, etnológia, társadalomkutatás, vagy amit akartok

„Mindenki, aki Bongobongóban él, sárga napszemüveget hord. Ezért természetes, hogy mindennek, amit látnak - az égnek, a fáknak, az ételeknek - egy kis sárga árnyalata van. Mindig is így volt, és Bongobongo lakosai elég nagy megelégedéssel élnek sárga világukban. Ebbe a világba megérkezik egy vendég, Adanac lakosa.

Mint talán már hallottatok róla, minden adanaci kék napszemüveget hord. Amikor reggelente felkelnek, megcsókolják gyönyörű, kék gyerekeiket, és ablakukon kinézve szép, kék réteket, erdőket, és farmokat látnak a tökéletesen kék ég alatt. Mint kulturálisan érzékeny látogató, az adanaci úgy érzi, hogy az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbálja megérteni a világot a bongobongói perspektívából.

Beszerez tehát egy sárga napszemüveget és felveszi a saját, kék napszemüvege fölé. Némi megelégedéssel szögezi le: ‘Aha! Most már értem. Itt Bongobongóban minden zöld!’”

(A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A kutatás szakmailag kapcsolódik az OTKA 57093 számú "Szimbolikus tájak és etnikus kapcsolatok az posztszovjet Oroszországban" című projekthez.)

Friss topikok

Made in Vyl’gurt

2013.10.14. 09:33 | Boginya

Tanáraim mindig meghajolnak a helyi emberek tudása előtt, ami nélkül nem élné túl senki az adott terepen. Vajon ki tudná megmondani a vízen hajókázva, hogy nemrég egy jávorszarvas úszott arra, ha nem egy hanti; ki tud finomabb ételt készíteni állati eredetű alapanyagok nélkül, mint a Krisnások; s ki gondolná, hogy a hortobágyi pásztorok módszerei milyen elképesztően összetettek! (A pásztorkutyákéról nem is beszélve…) Ami engem illet, az oroszországi férfiak leleményességétől és kézügyességétől mindig lehidalok. Itt sose volt szükség „Csináld magad!” mozgalomra, a helyzetet a kényszer szülte. „Oroszországban a férfiasságnak fontos eleme az ügyesség, a kézügyesség, hiszen a működő szocializmus alapvető életstratégiája volt az ún. „buhera”, az, hogy az emberek mindent össze tudtak tákolni mindenből, mindent képesek voltak maguk megcsinálni” – írja Nagy Zoltán. S ez így van mind a mai napig.

A férfiak barkácsműhelyei hatalmas kincsesbányák, ahol mindenféle szerszám, alkatrész és alapanyag fellelhető, a kreativitásnak pedig szintén nincs határa. Kedvenc példám – amit nem is én fedeztem fel, hanem egy építész ismerősöm – a ház tartógerendáiként szolgáló vasúti sínek. Merthogy a történet onnan indul, hogy a házakat is leendő tulajdonosaik építik, méghozzá rokonok és szomszédok segítségével. Csak az alapanyagot kell beszerezni, fát (amit sokszor szintén saját kezűleg vágnak ki és dolgoznak fel) vagy téglát, ablaküveget, malternak valót, meg ami belefér. Ha kész a ház, utána már történhet bármi, a férfiak megoldják. Tapétáznak, festenek, bevezetik az áramot, kutat fúrnak, falakat húznak fel és bontanak le, kemencét raknak, fóliasátrat állítanak, ólat ácsolnak, kerti zuhanyt és budit építenek, szekrényt és díványt készítenek, kanalat faragnak, kertdíszeket barkácsolnak, mosógépet és autót javítanak, etetőt csinálnak az állatoknak, olykor felújítják a muncso-t (szaunát), padot eszkábálnak a ház elé a pletykás nőknek, kicserélik a törött ablaküveget, megélezik a késeket, majd megpiszkálják az elromlott vízforralót, s az újra működik. Ilyenek az oroszországi férfiak, legalábbis a falusiak, akik gőgösen legyintenek a városi ficsúrokra, mert azok nem tudják, milyen az „igazi” munka. (Bevallom, amióta ide járok, én is csak azt tartom igazi férfinak, aki egy kenyérzacskó záró drótjával is képes megpatkolni a biztosítékot. Hiába, a terep is formálja a kutatót.)

A következő képsorozat a mi háztartásunkban élő férfiak ügyességét dicséri. Az elmúlt másfél évben persze ennél jóval több mindent buheráltak meg és össze, de annyi hely itt nincs, hogy ezt mind bemutassam. Aki kíváncsi a többire, látogasson el ide!

(A címben szereplő Vyl’gurt, magyaros átírással Vülgurt, annak a falunak az udmurt neve, ahol terepmunkámat végzem. Jelentése: új falu.)

Fafeldolgozás házilag.JPGFafeldolgozás házilag

 

A félkész kerítés.JPGKészül az új kerítés

 

Készül az új muncso (szauna).JPGMuncso (szauna) nélkül itt nem élet az élet

Az új bejárat I.JPGRakjuk össze ezt is...

 

Az új bejárat II..JPG... mert kell egy csinos bejárat!

 

Pletykapad.JPGItt a legjobb pletyózni

 

Kerti dísz.JPGKerti törpék helyett gumihattyúk

 

Dívány.JPGA házi dívány

 

Bizony, ezek vasúti sínek.JPGBizony, ezek vasúti sínek!

 

Az én házam az én váram.JPGAz én házam az én váram!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: gender életmód udmurt

A bejegyzés trackback címe:

https://znsz.blog.hu/api/trackback/id/tr565567445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Zöld Napszemüveg antropológiai blog © 2013