HTML

kulturális és szociálantropológia, néprajz, etnográfia, etnológia, társadalomkutatás, vagy amit akartok

„Mindenki, aki Bongobongóban él, sárga napszemüveget hord. Ezért természetes, hogy mindennek, amit látnak - az égnek, a fáknak, az ételeknek - egy kis sárga árnyalata van. Mindig is így volt, és Bongobongo lakosai elég nagy megelégedéssel élnek sárga világukban. Ebbe a világba megérkezik egy vendég, Adanac lakosa.

Mint talán már hallottatok róla, minden adanaci kék napszemüveget hord. Amikor reggelente felkelnek, megcsókolják gyönyörű, kék gyerekeiket, és ablakukon kinézve szép, kék réteket, erdőket, és farmokat látnak a tökéletesen kék ég alatt. Mint kulturálisan érzékeny látogató, az adanaci úgy érzi, hogy az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbálja megérteni a világot a bongobongói perspektívából.

Beszerez tehát egy sárga napszemüveget és felveszi a saját, kék napszemüvege fölé. Némi megelégedéssel szögezi le: ‘Aha! Most már értem. Itt Bongobongóban minden zöld!’”

(A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A kutatás szakmailag kapcsolódik az OTKA 57093 számú "Szimbolikus tájak és etnikus kapcsolatok az posztszovjet Oroszországban" című projekthez.)

Friss topikok

A kulcsadatközlő(k)

2013.09.26. 14:43 | Boginya

Adatközlő mindenki, aki adatot közöl a terepen. (Persze, ez így kicsit tautologikus, de hát minek ezt jobban magyarázni!?) Adat lehet bármi: demográfiai adatok, imaszövegek, iskolai prezentációk, receptek, családfák, a legszaftosabb pletyka a szomszédról, egy mondóka, egy köszönés, a kenyér aktuális ára, a buszmenetrend, egy szóval minden. Adatközlő pedig lehet bárki. Nem egy szerencsés elnevezés, kissé officiális, de nem rosszabb az CIA-s beütésű angol informátor (informer) megjelölésnél sem. Ma már vannak, akik hadakoznak a megnevezés ellen, s helyette barátaiknak nevezik az adatközlőket, bár ez egy kicsit félrevezető lehet. A hangsúly itt a civil én-re kerül, akinek barátai vannak, s elhomályosítja a kutatói én-t, aki dolgozni érkezett a terepre. (Mindenesetre tény, a terepen is vannak barátok.) Szerintem a legcélravezetőbb megoldás minél árnyaltabban bemutatni az adatközlőket: kontextustól függően megnevezhetsz valakit foglalkozásán (tanár, vállalkozó) vagy státuszán keresztül (a kolhoz igazgatója), sokakat pozicionálhatsz a háziasszonyodon át (a háziasszonyod szomszédjai, munkatársai, barátja stb.), használhatsz rokonsági terminusokat (a háziasszonyod öccse, a szomszéd fia, a polgármester felesége), vagy ha szeretnél minél tárgyilagosabb lenni (mert a helyzet néha megkívánja), akkor egyszerűen közölheted, hogy X.Y. 59 éves tatár nő. Így már a megnevezések által sikerül adnod egy kis betekintést a vizsgált társadalomba. A háziasszonyod pedig a háziasszonyod – így még véletlenül se történhet meg az a hiba, hogy kidesztillálod magadat a saját kutatásodból, s abból a társadalomból, aminek a részévé váltál. Összefoglalóan meg lehet mindenki adatközlő. Vagy szimplán emberek.

Az adatközlők sokaságában a kulcsadatközlők jelentik az igazi gyöngyszemeket. (Erre sajnos, nincs jobb szó, azt hiszem.) Egy kulcsadatközlő maga is sokat tud a saját kultúrájáról, kommunikatívabb, ezért képes magyarázattal szolgálni, ha valamit végképp nem értesz. Különböző területeken más és más emberek szolgálhatnak kulcsinformációkkal: a vallási rítus legmélyebb jelentéseit valószínűleg a vallási vezető fogja elmagyarázni, az iskolarendszerről pedig a tanárok és az iskolaigazgató tudhatnak a legtöbbet. Persze ez sem törvényszerű, sosem lehet tudni, hol akadsz rá az igazira. Lehet, hogy a vallási vezető a rokonsági ágazatok és elnevezések mindentudója, míg az istenek panteonját a szomszéd néni fogja részletesen felvázolni. Zsákbamacska az egész.

A kulcsadatközlők között vannak olyanok is, akik hamar megértik, hogy mit csinálsz, és mire szolgál a terepmunka. Ők azok, akik kulturálisan érzékenyebbek, képesek értelmezni a saját világukat, és néha el is tudnak vonatkoztatni attól. Ugyanakkor vigyázni is kell a kérdezősködéssel, hiszen ezeken az érzékenyebb embereken keresztül sokszor már csak a dolgok általuk értelmezett változatát ismerheted meg. Szóval zsigeri infókért máshol kopogtass!

Általában minden terepen akad legalább egy kulcsadatközlő, de a szerencsésebb kutatóknak több is van. Persze ez nem úgy működik, hogy megérkezel és kijelölsz valakit, hogy „ezentúl te leszel az én kulcsadatközlőm!” Ez csak úgy megtörténik. Én kettővel büszkélkedhetek, s ha nagyon szeretnénk megmaradni a „barátok” vonal mellett, akkor igen, őket nevezhetjük a barátaimnak is. Az egyikőjük az udmurt szomszédasszonyom, a másik a járásközponti múzeum tatár igazgatónője. Mondanám, hogy mivel a járás lakosságát alapvetően két etnikum alkotja, ezért mindkettőből jár egy kulcsadatközlő, de valójában ez véletlenül alakult így.

A szomszédasszonyomat a VKontaktye-n (az oroszországi Facebook) keresztül ismertem meg, s rögtön a segítségemre sietett: szerzett nekem szállást, méghozzá a közvetlen szomszédjánál. Mindig is érdekelte, hogy mit csinálok, próbált minél több eseményre elvinni, s büszkén magyarázott, ha valamit nem értettem. Egyszer arról beszélgettünk, hogy mennyi minden izgalmas látni- és tudnivaló van a világban, s hogy nagyon igyekezni kell, hogy minél több dolgot megismerhessünk. És ezen a ponton szomszédasszonyom kifakadt, s elmondta, hogy mennyire nagyszerű dolog, amit csinálok, mert a terepmunka pontosan erről szól. Szeretném hozzátenni, hogy amikor már az ezredik értetlen tekinteten is túl voltam, ez a visszajelzés nagyon sokat jelentett.

Másik kulcsadatközlőmet a kutatási témáim egyikének, a múzeumoknak köszönhetem. A járásközponti múzeum igazgatónője segített eljutni a leghíresebb iskolamúzeumokba a járásban, segített a köztársasági családfa-program kutatásában, rengeteg anyagot rendelkezésemre bocsátott a múzeumban, elmagyarázta, miért is baskírok a tatárok, s ráadásul még néhány tatár finomság receptjével is ellátott. A tavalyi búcsúajándékom – egy kalocsai hímzett terítő – pedig rögtön bekerült a múzeumi kiállításba.

Két kulcsadatközlő, akik csak látásból ismerik egymást. Így történhet meg, hogy néha teljesen véletlenül, a lehető legnagyobb jóindulattal keresztbe szerveznek, vagy a programok váltófutásszerűen követik egymást. Például a hétvégi menetrendem a következőképpen fog kinézni: alig keveredem majd haza éjfélkor egy udmurt lakodalomból, ahová szomszédasszonyom visz el, de hajnali 4-kor már várni fog az autó a házunk előtt, hogy átutazzuk fél Baskíriát a „Családfa ünnepe” miatt, amit az igazgatónő szervezett meg nekem. De a kulcsadatközlőim nélkül mit is érnék én, mit tapasztaltam volna eddig nélkülük? Jóval kevesebbet. Egy-két álmatlan éjszaka pedig mindig belefér. 

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom terepmunka

A bejegyzés trackback címe:

https://znsz.blog.hu/api/trackback/id/tr25534732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Zöld Napszemüveg antropológiai blog © 2013