HTML

kulturális és szociálantropológia, néprajz, etnográfia, etnológia, társadalomkutatás, vagy amit akartok

„Mindenki, aki Bongobongóban él, sárga napszemüveget hord. Ezért természetes, hogy mindennek, amit látnak - az égnek, a fáknak, az ételeknek - egy kis sárga árnyalata van. Mindig is így volt, és Bongobongo lakosai elég nagy megelégedéssel élnek sárga világukban. Ebbe a világba megérkezik egy vendég, Adanac lakosa.

Mint talán már hallottatok róla, minden adanaci kék napszemüveget hord. Amikor reggelente felkelnek, megcsókolják gyönyörű, kék gyerekeiket, és ablakukon kinézve szép, kék réteket, erdőket, és farmokat látnak a tökéletesen kék ég alatt. Mint kulturálisan érzékeny látogató, az adanaci úgy érzi, hogy az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbálja megérteni a világot a bongobongói perspektívából.

Beszerez tehát egy sárga napszemüveget és felveszi a saját, kék napszemüvege fölé. Némi megelégedéssel szögezi le: ‘Aha! Most már értem. Itt Bongobongóban minden zöld!’”

(A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A kutatás szakmailag kapcsolódik az OTKA 57093 számú "Szimbolikus tájak és etnikus kapcsolatok az posztszovjet Oroszországban" című projekthez.)

Friss topikok

Hogyan készül a széna, avagy a kaláka rejtelmeiről

2014.08.19. 08:04 | sT

Amint azt egy korábbi bejegyzésben is olvashattuk, a kutató sem mindig jegyzetfüzettel és diktafonnal felfegyverkezve látogatja sorra a falu lakóit, hanem adott esetben olyan módon is részt vesz a helyiek mindennapjaiban, hogy besegít az általuk éppen végzett munkában. Nos, „nálunk”, a havasokban különösen igaz ez nyáron, hiszen aki él és mozog, mind szénacsinálással tölti a napjait ilyenkor, így sokszor nincs is más lehetőségem, mint hogy magam is csatlakozzak a mezőre igyekvő csapatok valamelyikéhez, amennyiben az itteniekkel szeretnék beszélgetni.

Errefelé a megélhetés első számú alapja a széna. Mivel a viszonylag hideg éghajlat miatt rengeteg, nálunk megszokott konyhakerti ill. haszonnövény nem, vagy csak kis mennyiségben/terméshozam mellett termeszthető, viszont gyönyörű, dús füvű legelők és kaszálók vannak, a családi gazdaságok hagyományosan állattartásra épülnek. Persze akinek ideje, kedve, tehetsége engedi, kisebb veteményeskertet is kialakít, és általános a családi krumpliföldek megléte is, de a legfontosabb „termény” az állatok (elsősorban szarvasmarha és ló, illetve manapság már nem túl nagyszámú juh) etetésére szolgáló széna. A kaszálás és a szénacsinálás ideje július-augusztus, az időjárástól függően lehet néhány hét, de akár 1-1,5 hónap is, amit az adott évben erre tudnak fordítani. Gyors, hatékony, ugyanakkor minőségi munkát kívánó feladat ez, hiszen létfontosságú kérdés, hogy mennyi és milyen minőségű széna kerül télire a hiuba (szénapadlás). Az olyan években, mint az idei, amikor a rengeteg eső miatt csak a szokásosnál (optimálisnál) 2-3 héttel később lehetett elkezdeni a munkát, mindenkit nagyon szorít az idő, és bizony minden háztartásban elkél még jó néhány dolgos kéz. Nosza, kalákára fel!

„A kölcsönös megsegítésen alapuló munkaszervezést […] manapság is jól ismerik, s egy román eredetű jövevényszóval, az eredetileg csak az erdélyi regionális köznyelvben használatos, mára azonban már Magyarország-szerte köznyelvi kaláka szóval emlegetik.” – írja a nyolckötetes Magyar Néprajz vonatkozó fejezete. Valóban, a kaláka szót (gondolom) mindannyian ismerjük, használjuk, és nyilvánvaló, hogy akár napjaink városi társadalmaiban is van jelentősége az effajta munkacserének, de azt hiszem, érdemes kicsit jobban szemügyre vennünk a szénacsinálás konkrét példáján keresztül az intézmény „hagyományos” működését és funkcióit.

Az efféle társas munkák alapvető célja egy adott munka(folyamat) gyorsabb, hatékonyabb elvégzése, amelyre a résztvevők a kölcsönös segítségnyújtás szándékával társulnak. Mondjuk van 3 család, egyenként mindegyiknek 3 napi munkája lenne, hogy egy-egy adott területű kaszálón a fűből széna legyen, de ha összefognak, és mindenki mindenkinek segít, mondjuk 2 nap alatt megvan mind a 3 terület. Mindenki jól jár, tiszta sor. Először is, sokkal hatékonyabban oszlanak meg az egyes munkafázisok a férfiak és nők között, ami nagyon fontos. Merthogy a szénacsinálás kifejezés számos munkafázist foglal magában, főleg itt, ahol a hűvös, csapadékos időjárás miatt a lekaszált fű kiszárítása fokozott idő- és energiaráfordítást igényel, ráadásul ma is szinte minden részmunka kézi erővel történik.

Minden a kaszálással kezdődik. Ez kifejezetten nehéz, egyértelműen a férfiakra váró munka. Bár az utóbbi években felbukkant néhány kézi kaszálógép is a faluban, ami lényegesen gyorsabbá és könnyebbé teszi a dolgot, de a legtöbb helyen a terepviszonyok miatt (ti. olyan meredek domboldalak vannak) nem lehet használni, így különböző furfangos módszerekkel (pl. egy ember derékra kötött kötélen tartja a másikat az elképzelhetetlen dőlésszögű lejtőn, amíg az kaszál, majd cserélnek) többnyire ma is kézzel végzik. Az eredmény jó pár szépen sorjázó rend, ez a fentről lefelé lekaszált 1-1 sort jelenti. Megint csak időjárástól függően vagy rögtön a kaszálás után, vagy kicsivel később a lekaszált rendek elpallása, azaz egyenletes szétterítése következik (ha nagyon meleg, napos idő van, ez esetleg elmaradhat). Ez már főleg női munka, de ha úgy adódik, férfiak is végzik, mindenesetre könnyebb. Amikor kicsit megszáradt a széna, megforgatják, hogy minden oldalát érje a nap, rossz időben akár többször is szükség lehet erre. Ezt szintén bárki csinálhatja. Időközben a száradó, illetve megszáradt széna ismét takaros sorokba rendeződik vissza, és amikor megfelelő a nedvességtartalma – tehát eléggé kiszáradt –, következik a takarás. Ennek során soronként haladva gereblyével összehúzzák a szénát, és egy-egy nagyobb kupacból egy-két hozzáértő férfi takaros buglyákat rak. Ez külön szakértelmet kíván, megvan a technikája, amit soha nem leszek képes megtanulni, bár nőként nincs is rá szükség, csak elvben érdekel… A buglyákat kicsit még hagyják száradni, majd következik a hazaszállítás. Ez többnyire – főleg, mivel a kaszálók általában nem a lakóház tőszomszédságában helyezkednek el – szekérrel történik. A szekér megpakolása megint egy külön történet, szintén valami számomra felfoghatatlan módon, rétegesen történik, úgy, hogy a szekerenként 3-4 buglya tulajdonképpen megtartja saját magát.

DSCN0059.JPG(a buglyák szekérre rakása)

Azért a biztonság kedvéért jól lenyomják egy nagy rúddal. Ez utóbbi munkafázis megint csak a férfiakra vár elsősorban, hiszen nagy terheket kell emelgetni villával, ráadásul ahogy nő a szekérre rakott széna mennyisége, egyre magasabbra.

DSCN0065.JPG

DSCN0053.JPG(lenyomatás. kinek több, kinek kevesebb szénát sikerül egy-egy szekérre felpakolni...)

Adott esetben egyébként, ha a buglya nehezen hozzáférhető helyen van, elhúzatják. Ilyenkor egy vastag lánccal ügyesen körbekötik úgy, hogy ne csússzon szét, és egy, a szekérből kifogott lóval a megfelelő helyre vontatják.

DSCN0029.JPG(a buglya elhúzatása lóval)

Ha a szekérre került a rakomány, a csapat hazamegy, és az elkészült szénát – ismét csak a férfiak – a szénatartóba pakolják. Kész!

DSCN0082.JPG(végül az elkészült széna a hiuba kerül)

Amint látható, vannak a történetben kifejezetten férfi feladatok, olyanok, amelyet inkább női feladatnak mondhatunk, és olyanok, amit férfiak és nők egyaránt végezhetnek. Azért általában igaz, hogy elsősorban néhány plusz férfira van szükség ilyenkor, de persze bármilyen segítség jól jön. A kaláka tehát hatékonyabb munkamegosztást valósít meg, másrészt a nem-emberi erőforrások tekintetében is praktikus, hiszen ha például elhívom még két ismerősömet, akiknek szintén van szekere, nem kell háromszor fordulnom, hanem egyből haza lehet vinni mindent. Különösen igaz ez olyan családok esetében, ahol kevés a gyerek, tehát a munkás kéz is, vagy egyedül élő idősek esetében, illetve akkor, ha bizonyos feltételek nem adottak a családban (pl. a szállítást nem tudnák megoldani, mert nincs saját lovuk, szekerük).

Na de azért az ilyen akciók célja korántsem csak a hatékonyabb, gyorsabb munkavégzés. Egyrészt ott van az ismeretátadás lehetősége: ilyenkor tanulják meg a gyermekek, kamaszok az idősebbektől a dolog minden csínját-bínját. Aztán persze az egyéni képességek, munkabírás is jól megmutatkozik ilyenkor a többiek előtt. Aki lusta, vagy rosszul, hanyagul végzi munkáját, azt legközelebb nem szívesen hívják, és értelemszerűen neki sem feltétlenül fognak segíteni. Végül, és elsősorban az ilyen közös munkának hatalmas közösség-összetartó ereje is van. Egyrészt a kaláka alapjául szolgáló kölcsönösség miatt, hiszen a megsegítetteket bármikor visszahívhatják a többiek, akik kötelességüknek tartják, hogy elmenjenek, és a legjobb tudások szerint segítsenek. Amellett, hogy a megsegítettek kötelezően viszonozzák a segítséget a többi résztvevőnek (és nagyon precízen számon is tartják, hogy ki, mikor, kinek, miben segített!), különböző egyéb tartozások kiegyenlítése is történhet a kalákában végzett munkával. Elsősorban pénzbeli tartozásokra gondolok, főleg szegényebb családok esetében. Láttam már olyat, hogy valaki a kölcsönkért pénzt nem tudta megadni a másiknak, így inkább ledolgozta; vagy hogy egy-egy szegényebb família tagjai élelemért cserébe napokat dolgoztak a boltos családjának földjein.

Meg aztán a napokig együtt tevékenykedő emberek munka közben azért beszélgetnek, tréfálkoznak, és bizony az ilyen közösen végzett munkákhoz egy jó adag közös szórakozás is társul, minden esetben. A dolgozók megvendégelése mindig annak a háznak (illetve a háziasszonynak, plusz adott esetben a neki segítő asszonyoknak) a feladata, akiknek a földjén éppen a munka folyik. Ilyenkor aztán kisebb lakodalom van ebéd vagy vacsora címszóval, mindenféle finomsággal, és a résztvevők igénye szerint több-kevesebb alkohollal (inkább több). Egyébként emiatt nem is feltétlenül igaz, hogy minden esetben gyorsabb vagy hatékonyabb az ilyen típusú közös munkavégzés, hiszen adott esetben a résztvevők közül néhányan idő előtt kidőlnek, vagy egy-egy jó tréfával, énekkel, közös pihenéssel eltelik az idő. Ha egy nap több embernél is dolgozik a csapat, az több evés-ivást is jelent, jártam már úgy, hogy bőséges ebédet, majd egy másik háznál szintén bőséges vacsorát is kaptunk, minden esetben egy jó adag sörrel-borral-pálinkával és nevetéssel leöblítve. Ilyenkor azért nem árt vigyázni, mert a macskajajos másnapok meglehetősen ellenségei a további munkának… elő is fordul néha, hogy ilyenek miatt változtatni kell a terveken, vagy kicsit csúszik minden. De ha csak ugyannyi idő alatt is készül el a munka, mint amennyit a házigazda eredetileg rá kellett volna, hogy szánjon, még mindig ott van plusznak a jó hangulat, a baráti társaság, ami mégiscsak kellemesebbé teszi a monoton, tűző napon végzett fizikai munkát.

DSCN0075.JPG(megérdemelt pihenés egy hosszú nap után) 

4 komment

Címkék: gazdaság életmód terepmunka

A bejegyzés trackback címe:

https://znsz.blog.hu/api/trackback/id/tr816616181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boginya 2014.08.19. 08:53:15

Korábban terjedt az fb-n egy (állítólag) nagymamától idézett poszt, amiben leírták mennyi mindenre jó volt anno a kapálás (pl.: unalom és depresszió ellen). Valószínűleg a szénacsinálás se rossz ilyen tekintetben (se). Nekem a baskíriai krumplivetések jutottak eszembe ;)
Az utolsó kép király! :)

sT 2014.08.19. 19:03:08

nekem is a baskíriai krumplivetős posztod ugrott be, azért a link az elején ;)

nyst 2014.08.20. 08:34:07

ömm olvasóként javasolnám a link félkövérrel való kiemelését, így ugyanis a szemnek láthatatlan.
egyébként annak ellenére (vagy azzal együtt), hogy én tudok szénát _gyűjteni_ :), nekem ez a poszt a legjobbak közt van. grat!

sT 2014.08.20. 12:56:16

igenis, köszönöm! :)

Zöld Napszemüveg antropológiai blog © 2013
süti beállítások módosítása